Menü

uj_magyarorszag.jpg

Történet

EPÖL 

Népvándorláskori, Árpád-kori településmaradványok jelzik az itteni emberi élet folytonosságát. Ma 600-700 között van az itt lakók száma, akik őseiket betelepített szlovák és németek között kereshetik. A múlt században ismert volt vízimalmáról. Későbarokk katolikus temploma műemlék jellegű, természeti értékei közül ismert az érdekes alakú Babály –szikla.

EPÖL JELKÉPEI

 Epöl község jelképeinek tervezésénél a történelmi múltra utaló adatok a  közelmúltra, a jelenre vonatkozó helytörténeti leírások, az ezekre utaló  szimbólumok, címertani elemek, az európai és magyarországi címeralkotás  több évszázados hagyományai, valamint a jelenleg érvényes előírások és az  elfogadott tervezési gyakorlat voltak a legfontosabb szempontok.

TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK

 Epöl község már a magyarok honfoglalása előtt is lakott település volt,  amit a falu határában előkerült régészeti leletek is bizonyítanak.

Első írásos említése 1225-ből maradt fenn Epely néven. A későbbiekben  Epel, Epeei, Epöll és Epely néven említik a különböző források.

Epöl első ismert lakosa és birtokosa Epelyi Vendégi volt, aki 1225-ben az  esztergomi káptalan előtt hitelesítette, hogy epelyi földjét, rétjét és haraszt  nevű erdőrészét jobbágyainak beleegyezésével Epelyi Benedeknek és fiá­nak Motodnak 4 '/2 márkáért eladja.

Epöl vidékét a tatárok 1242. tavaszán végigpusztították, amit a község  lakossága elég hamar kihevert.

Epélyi Benedek családján kívül a királynéknak is voltak birtokai Epölön.  Az itt élők egy része hadbaszálló jobbágy volt, más része pedig az eszter­gomi és budai királyi udvarnak szállított meghatározott mennyiségű bort  évente.

V. István király 1270. július 26-án Epölt, valamint bort adományozó jobbá­gyait az esztergomi káptalannak adományozta. Az epöli jobbágyok ezt zo­kon vették, mert királyi jobbágyként előnyösebb, kiváltságosabb helyzet­ben voltak, mint a nagybirtokosok jobbágyai.

IV. László király 1274-ben megerősítette atyjának V. Istvánnak az eszter­gomi káptalannak tett adományát, amit X. Gergely pápa 1275. január 5-én
Lionban keltezett leiratával hagyott jóvá. Az adományozó okiratban olvasható az alábbi idézet:

„... Ez a falu a királyi asztal, vagyis a budai királyi pince szolgálatára volt  (ad Regiom mentem, sen clicém regale de Buda). Az ehhez a földhöz tartozó
szőlőmővesek Magyarország királyainak, a mi ősatyáinknak évenként szolgálatuk címén, ősi kötelezettségük révén bizonyos mennyiségű bort  szoktak szolgáltatni, István király őket, valamint a falu, illetve a föld ös­szes szőlőit a felszereléssel, a haszonnal és joggal együtt, a neki és nekünk  is kedves esztergomi szent káptalannak ajándékozta... ."

1284-ben IV. László felesége Erzsébet királyné az Epölön lévő birtokaiból,  újabb birtokrészt adományozott a káptalannak.

A XIV. és XV. századból két epöli peres ügyről maradt fenn rövid feljegy­zés.

Az 1526-os mohácsi vész után a törökök fokozatosan végigpusztították a  Duna jobb partján fekvő településeket.

Az esztergomi járás legtöbb falva, köztük Epöl is 1532-ben elpusztult.  Több mint száz év elteltével válik újra lakott településsé. Az első magyar  betelepülők mellett szlovák és német telepesek is érkeztek a faluba. A re­formátus magyarok 1714-ben elköltöztek a faluból. A faluban megtelepe­dett szlovákok és németek a római katolikus vallású magyarokkal kötött  vegyes házasságok következtében a múlt század végére elmagyarosodtak.

 

A falu férfi lakossága közel 2 évszázadig szén- és kőzetbányászatból élt,  ezek megszűnte után pedig a környéken folytattak különböző tevékenysé­geket. Mindemellett a helybéli lakosság egy része a mezőgazdaságból tartja  fenn magát.

 

EPÖL CÍMERE

A CÍMERTERVEZÉSHEZ FELHASZNÁLT LEGFONTOSABB

SZEMPONTOK

 1.  A település első írásos említése 1225-ből.

Az Árpád-házi uralkodók királyi birtokain folytatott szőlőtermesztés, az  esztergomi és a budai királyi udvarokba évszázadokon keresztül folyta­tott borszállítás.

2. A község lakosságának magyar, szlovák és német eredete, a római ka­tolikus vallás több évszázados jelenléte.

3. A lakosság egy részének jelenleg is megélhetését biztosító mezőgazda­sági tevékenységek.

 

A fentiek figyelembe vételével Epöl község címerpajzsának a XIII. század­ban használatos lekerekített, hegyes végű, háromszögő pajzsformát alkal­maztunk.

A címerpajzs egy vágással és hasítással 4 részre osztott.

A 1. számú jobb felső mezőben, vörös színű háttérben, zöld kettőshalmon  az Árpád-házi uralkodók hatalmi szimbóluma az ezüst (fehér) színű apos­toli kettős-kereszt látható. A zöld halmok a községet övező Pilis és Gerecse  hegységeket jelképezik. Az apostoli kettős-kereszt ábrázolás az első írásos  említés idején még meglévő királyi birtokokat szimbolizálja, melyek ültet­vényein termesztett szőlőből a helybéli boros gazdák kiváló minőségű bort  készítettek és szállítottak az esztergomi és budai királyi udvarokba.

Az utolsó Árpád-házi király III. András halála után a trónra igényt tartók a  kettőskeresztet használják pecsétjükön. Így például Vencel cseh király  (1301-1305) ezt véseti viaszpecsétjére, ezzel is hangsúlyozva igényét az  országra.

Az általunk alkalmazott kettős kereszt ábrázolást erről a pecsétről kölcsö­nöztem.

A 2. számú bal felső címer-mezőben kék színű háttérben három aranyszínű  búzakalász látható, mely a község jelenlegi lakosságának magyar, szlovák,  német eredetét és több évszázados békés együttélését jelképezi.

A búzakalász emellett Jézus Krisztusra és a falu lakosságának vallására  utaló szimbólum is. A római katolikus szimbolikában a kalász a szentáldo­zási ostyát, vagyis Krisztus testét ábrázolja, de jelenti a feltámadást is. Át­vitt értelemben jelentheti a kalász a jó magot termelő, Isten igéjére helye­sen figyelő embert, aki az utolsó ítéletkor a mennybe kerül.

A 3. számú jobb alsó címermezőben kék színű háttérben bíborszínű szőlő­fürt látható zöld levelekkel. Ennek az ábrázolásnak is kettős jelentése és üzenete van. Felhívja a fi­gyelmet arra, hogy az Árpád-házi uralkodók idején az epöli borosgazdák a  királyi udvarok, majd a később az esztergomi káptalan borszállítói voltak.  A másik üzenete szintén Jézus Krisztusra utaló. Római Katolikus értelme­zés szerint ugyanis a szőlőfürt Krisztus kiontott vérére emlékeztet és  egyúttal a szentáldozásnál használt misebort is szimbolizálja.

A 4. számú bal alsó címermezőben az Árpád-ház vörössel és ezüsttel (fe­hérrel) hétszer vágott családi címere látható. Ismeretes, hogy a közeli Esz­tergom városának, mint egykori királyi központnak több évszázada ez sze­repel a címerében.

Miután Epöl évszázadokon keresztül az Árpád-házi királyok birtoka volt  ezen ábrázolás átvételével kívántuk kifejezni ezt a jelentős történelmi  tényt.

A címerpajzs kiegészítő eleme a pajzs felett lebegő ötágú nyitott, bíbor bé­léssel ellátott leveles korona és a pajzs alatti sárga színű szalagdíszítés. A sárga  szalagon arany betűkkel a település nevének 1225-ben kelt első írásos em­lítése, a felavatás 1998-as évszáma, valamint a község neve szerepel a ka­tolikus vallást szimbolizáló keresztekkel.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a leveles korona és a szalagdíszítés nem szer­ves része a címernek. Sem méltóságot, sem rangot nem fejeznek ki! Díszí­tésre szolgálnak.

 

A címeravatásra készített emlékplakettek

 

EPÖL ZÁSZLAJA

 A zászló alapszíne fehér, mely az erkölcsi tisztaságot, az ebből eredő bé­kességet, a megújulást és a másság iránti megértést, a toleranciát jelképezi.  A zászló oldalszéleit vörös-zöld-vörös, kifelé mutató farkas fogazat díszíti.

A kereszt rudas zászlóknál a fehér mező felső harmadának tengelyében a  nyeles zászlóknál a baloldali harmad tengelyében foglal helyet a címer.

 

 
Keresés
Oldalainkat 13 vendég böngészi
Partnereink

Vadvirágtábor [www.vadviragtabor.epol.hu]